TÉLI KESZEGEZÉS

Kinézek az ablakon és az örök érvényű mondás jár az eszemben: "- Csak az fog halat, aki horgászik! ". Igen ám, csakhogy kinnt a nap egy-két percre bújik elő a felhők közül és az ablakpárkányra kitett hőmérő egy fokot mutat. Néha kettőt, amikor rásüt a nap. Sebaj, a Csörnöc még nem fagyott be, talán ad pár keszeget. Így aztán hideg ide vagy oda kerékpárra ülök - hiszen a Csörnöc közel van - és nekieredek. A botzsákban egy hatos bolognai bot lapul, csak ezt viszem magammal. Célom a 86-os út hídja alatti öblös kiszélesedés.

A Rába hídjához érve már szálingózni kezdett a hó és lenézve a folyóra láthattam, hogy ritkás jégtáblákat sodor a víz. A nap is elbújt a felhők mögé és bizony hideg volt. Mindegy, ha már elindultam, akkor már semmi sem tántoríthat el a célomtól, tekertem hát tovább.

Mire kiértem a vízpartra egész melegem volt a biciklizéstől, így aztán vidáman vágtam neki a felszerelés előkészítésének. Mivel soha nem árthat meg egy kis etetőanyag, ezért az első dolgom a kaja bekeverése volt. Nem cifráztam túl a dolgot, és egy fél kiló arany csomagolású Tímár Mixet öntöttem a vödörbe és a vizet, amit hozzáöntöttem, jó büdös halas aromával dúsítottam. Az így kapot kajába egy deci csonti került még, hogy az élőanyag miatt kívánatosabb legyen a pikkelyeseknek.

Kajarepertoár

Hamarosan aztán elmúlt a hirtelen jött jókedvem, mert fenékméréskor az első bedobásra bennszakadt a STONFO fenékmérő ólmom és ez bizony kicsit kedvemet szegte. Fenékmérés egy kicsit odébb, kerülve az újabb leakadást, majd etetés és peca. Gondolom a bedobott kisebb gombócok zaja is sok lehetett hirtelen, mert jó darabig egy gilisztára kapó sügéren kívül egy moccantás sem volt az úszón.

Téli csendélet

Már éppen arra kezdtem gondolni, hogy szép lassan rámesteledik, amikor komótosan elmerült az úszóm és a bevágás után egy dévérkeszeg rugdalózott a horgon. Na, talán mégis csak lesz pár halacska gondoltam, de aztán jó darabig megint semmi. Négy óra tájban aztán láss csodát, egymás érték a  kapások és szép bodorkák szállták meg az etetést. Természetesen sokáig már nem tudtam maradni, hiszen tudvalévő, hogy télen korán sötétedik és világító eszközöket nem hoztam magammal. Úgy látszik a halak kapókedve a sötétedés előtt jött meg igazán. Igaz, csak a bodorkák eszegettek, de én így is kiválóan éreztem magam. Télvíz idején minden hal ajándék ebben a hideg időben, meg is becsülöm őket. Érdekesség a dologban, hogy trágyagilisztára egyáltalán nem volt kapás, csak csontira. Persze be kell vallanom, a csontkukacot tintahalas dipbe mártogattam, ami úgylátszik nagyon vonzó volt a bodorkák számára. Az összes kapás a fenéken esett, közel 5 méteres mélységben.

Havas teríték

Aztán gyorsan kezdett alkonyodni és kénytelen voltam befejezni a horgászatot, pedig rajta volt a hal at etetésen. Természetesen nem evett olyan intenzíven, mint meleg vízben, de így is néhány percenként követték egymást a kapások, amik közül néhányat el is rontottam. Hazafelé kerekezve lenéztem a Csörnöc patakra a hídról és gondolatban megköszöntem ezt a téli délutánt, amit széppé varázsolt a halfogás élménye.

                                                  Írta és fotó:Tépeti