Örömmel számolok be néhány saját magam által fogott szép halról, cáfolva az örökös vádakat, hogy nincs hal a Rábában, illetve nem lehet fogni semmit. Hála istennek ez persze valótlanság, hiszen jönnek a hírek jó fogásokról. De tudjuk, hogy a horgászok zöme nem szeret a nyilvánosság elé állni halaival, nehogy véletlenül fény derüljön a féltve őrzött fogás helyére is. Így aztán kevés kapitális halról tudunk csak honlapunkon beszámolni.
De be tudunk néhányról és ez a lényeg. Ez az ősz végre nekem is hozott pár szép halat. Azzal kezdődött, hogy több hét "horgászatmegvonás" után végre elindulhattam a Rába partjára. Ha tehetem, akkor mindig egy mélyebb, limányos szakaszra járok, ami nem túl látogatott hely, így zavartalanul élvezhetem a csendet és a nyugalmat. Nem készültem bonyolult pecára, így csak egy 6-os bolognait és némi kenyeres, tökmaglisztes etetőt vittem magammal. A szerelékem 4,5 grammos úszóból, 16-os főzsinórból és 14-es előkéből állt össze.
Akkor még nem tudhattam, hogy mindez nagyon, de nagyon gyöngécske lesz, de hát általában ezzel a felszereléssel járok paducozni, domolykózni.
Érkezés után beetetés, pontos mélységmérés és hajrá! Néhány paduc után egyszer csak lassan elmerült az úszóm, olyan leakadás szerűen. Azért beemeltem neki a biztonság kedvéért és tényleg azt hittem, hogy elakadtam. Az akadó viszont megelevenedett és elemi erejű húzással megindult először középre, aztán lefelé. Néhány perc huzavona után feljött egy hatalmas ponty a vízfelszín alá és akkor már tudtam, ez a hal nem lesz az enyém. Pár pillanatig még tartottam, aztán elpattant a 14-es előke. Sajnos nem lett volna értelme tovább erőltetni, hiszen a sodrással szemben úgysem tudtam volna visszahúzni a hatalmas testet a vékony előkével. Aztán ez megismétlődött vagy 4-szer változatosan: szakítás, horogkiakadás, szakítás, stb., míg végre sikerült egy közel 3 kg-os gyönyörű pikkelyest szákolnom. Ja, és a csali csonticsokor volt.
A nagyobbik ponty
Aznap aztán már nem is jött más, de az élménytől eltelve másnap is kimentem és sikerült egy durranós szakítást követően fognom még egy kettes tükröst.
Aztán pár napos horgászatszünetelés következett, miközben másra sem tudtam gondolni, mint a pecázásra. November 25.-én vasárnap végre eljött az én időm, mehettem a partra. Biztos, ami biztos vittem magammal egy fenekező cuccot is, amit némi etetés után csemegekukoricával csaliztam. Bevallom a bólót is lecseréltem egy SPRO Predatorra, és nagyobb 40-es orsóra, amire már 22-es zsinór volt felcsévélve, de az úszó maradt a 4,5 g-os. Egész délután feszült várakozással figyeltem, de még csak kapás sem volt az addig jól bevált etetésre. Mindig jött legalább néhány paduc vagy domi, de most a nagy semmi! Már sötétedni kezdett és a fenekezőt össze is csomagoltam, amikor "utolsó úsztatásra" elmerült az úszó. Bevágás után irgalmatlan küzdelem kezdődött. A hal ment megállás nélkül és először el sem tudtam mozdítani a fenékről. Aztán néhány perc múlva felbukkant és alig akartam hinni a szememnek, akkora márna körözött előttem. A szákba csak némi ügyeskedés után tudtam beleszuszakolni.
Az első márna 3,70-es volt
A mérlegeléskor 3,70-et mutatott. Bevallom nagyon örültem neki, ezért hazasiettem, othon lefényképeztük, aztán a városi strand lépcsőjénél visszaengedtem a Rábába. Mindezt csak azért, mert a helyszínen már az est leszálltával nem tudtam lefényképezni. Némi hezitálás után vígan el is úszott. Remélem még találkozunk.
27.-én szemtanúm is volt a következő fogásnál. Ebéd után érkeztem a helyre, amitől nem messze Szekeres Józsi barátom pergetett és Ő szákolta meg a következő márnát, aminek súlya 3,90 volt. Ez is visszakerült a vízbe. Aznap jött még egy kiló harmincas és egy 2,20-as is, igaz az utóbbi fenekezőre, amivel egyidejűleg az úszós boton is fárasztottam, csak sajnos annak szakítás lett a vége.
Ezt Szekeres Józsi fényképezte és 3,90-es
2,20 és 1,30
28.-án reggel ismét horgászat, aminek eredménye néhány paduc, majd egy igazán csodálatos 3,95 kg-os márna. A hal iszonyatos erőben volt, nagyon megdolgoztatott. Először sokkal nagyobbnak hittem és nem igazán mertem a 22-es előkével erőltetni. Végül sikeresen megszákoltam, de legalább 15 percig tartott a küzdelem.
A legnagyobb, ami 3,95-ös
Este a meteorológusok esőt ígértek másnapra, de reggel látva, hogy ugyan borús van, viszont még nem esik, újra kimentem. Igyekezetemet a Rába egy gyönyörű 3,60-as márnával és egy 1,20-as domolykóval honorálta.
A 3,60-as és egy 1,20-as domolykó
Hát kívánhat a horgász ennél többet? Köszönöm Neked RÁBA!!!!!
Írta és fotó:Takács Péter /Tépeti/ ill. Szekeres J.
