Ősszel a Rábán

Ősz. Telepítés. Tömeg a tavon. Na, ez az, amit nem szeretek. Úgyhogy gyors elhatározással irány a Rába egy kissé eldugodtabb szakasza. Az igazat megvallva a mai nem egy halbarát horgászat lesz (már ha fogok), mert nagyon fáj már a fogam egy kis igazi folyóvízből fogott halra, amúgy "paprikáslisztesen". Szóval, aki elkötelezett híve a "fogd meg és ereszd vissza" módinak, az most bocsásson meg nekem.

Nem indultam túl korán, de még így is sűrű köd fedte a tájat. Így aztán eső nélkül is sikerült térdig csurom vizes lenni. Gondolatban meg is "dícsértem" magam, amiért gumicsizma helyett bakancsban vágtam neki a jó kis mezei motorozásnak. A Rába lassan ballagott medrében, amikor végre csendesen lecsusszantam a horgászhelyre.

            

                           Még köd üli meg a folyót

Az utóbbi időben felemás híreket kaptam a fogásokról. Volt aki betlizett, de voltak szállongó hírek szép márnákról és egyéb termetes halakról is. No, majd elválik, hiszen "puding próbája az evés" mondják a bölcsek. Gyors kajakeverés egy úszós botra, aztán amíg az etető "érik", addig pár szem csemegekukoricát dobok az egyik bokor tövére. A kész gombócokat a langó és a sodor határára szórom, aztán a fenekezőt belendítem a kukoricás etetésre. Van most időm, a gombócolás helyén úgysem lesz azonnal kapás. A fenéken titokban nagyobb halakat remélek.

                 

                                          Tartalmas a kaja

Fenékmérés az úszós cejggal, jó víz van, közel kettes. Kicsit fordított a sorrend, de nem először horgászom itt, nagyjából megvan a mélység. Csalizás és bedobás után az első úsztatásra jön is egy elhúzós kapás. A bevágás ül és jó tenyérnyi bodorka birkózik a horgon. Örülök neki, mert talán nem megyek haza hal nélkül. Mindenesetre Ő az első hírmondó, így aztán kegyelmet kap, mehet vissza a vízbe.

                

                               Kövér bodri, csodaszép színesen

Csonti fel és új dobás. Az előbbi locsogás nem riasztotta el a halnépséget, rövidesen kapás. Most egy domolykó éhezett meg a jókora csokorra. Nem valami daliás, mehet  vissza Ő is.

                

                                       A kis torkos

Hirtelen felvágódik a fenekező jelzője, alig tudom a botot elkapni, bevágnom nem is kell. A hal vehemensen védekezik, de nem ellenfél a szerelésnek. Ez már egy jobb domi, kukoricára éhezett meg. Neki pechje van, megtartom.

               

                                     Ez már termetes darab

Közben felszáll a köd és kisüt a nap. A közérzetem is mindjárt jobb lesz. Fenekező vissza a bokor alá, majd dobok néhány gombócot  emlékeztetőül. Néhány perc csönd, aztán jönnek a kapások. Először egy jó paduc, domi, majd megint paducok. Jó párat visszadobálok, hadd nőjenek, csak  néhányat tartok meg.

             

                                               Megvagy!

             

                                        Jönnek egymás után

             

                                         Szákban a domcsi

Aztán néhány perc nyugalom, mert bedobtam az utolsó három gombócot. Van időm nézelődni egy kicsit. Ide szinte semmi zaj nem hallatszik, tökéletes a nyugalom. Sok falevelet sodor a víz, ez már keményen az ősz.

              

                                         Sodródó levelek

              

                                         Hát nem csodaszép?

Hirtelen erős rántás térít, magamhoz a merengésből. Valami a kezemből akarja vinni az úszós cuccot. Reflexszerűen behúzok neki egyet, mire kemény verekedés a válasz. Lassan a felszínre kényszerítem és: - Nini, egy pisztráng! - kiálltok fel örömmel. Óvatosan merítek, le ne szakadjon véletlenül. Jó pár éve nem fogtam már pisztrángot a Rábán. A nagy izgalomban még fényképezni is elfelejtettem. Persze nem dobtam vissza és előre összefutott a nyál a számban a pisztrángvacsorára gondolva. Végül a sok hal közül három paduc, két domi és a pisztráng ajánlotta fel kedvesen, hogy elkísérnek haza. Otthon aztán bepótoltam a mulasztást és csináltam néhány fotót, csak a hitelesség kedvéért.

              

                                                    Paduc

              

                                       Királyi vacsoravendégek

Szegény Rába, mi mindent átélt az utóbbi időben, és még mindig nagyobb élményeket szerez nekem, mint akármelyik tó. Szeretek én a tavakon is horgászgatni, de a Rábán fogott halak százszor nagyobb élményt jelentenek. Úgyhogy senki ne temesse ezt a csodás folyót, inkább óvja és becsülje meg.

                                                                            Írta és fotó: Tépeti