 |
||||
Amikor igazán eszik
Remélem beválik most is Az utolsó alkalommal, amikor kint jártam, fogtam néhány szebb kárászt, ezért most főleg őket célzom meg etetőanyagommal. Mivel az áramlás nagyon lassú, hiszen a meghorgászandó szakaszon lépten-nyomon bedőlt fák akadályozzák a folyást, szinte állóvízen használatos kaját lehet bekeverni. Elő is veszek egy zacskó Tímár Ponty Mix-et és kb. egy kilót keverek belőle, mert tudom, hogy a kárászok is nagyon szeretik ezt az anyagot. A mennyiség bőven elég ilyenkor, a halak emésztése még lassú a hideg vízben. Csaliként gilisztát és kukoricát viszek, meg pár szem csontit az etetőbe. A csontival nem csalizok, mert rengeteg a küsz és azonnal rárontanak, mielőtt még a többi hal felfigyelne rá. Itt még az összehúzott ólmozás sem segít, hiszen a fenékig lekövetik a csontkukacot a sekélyebb vízben, így hát nyerő csali a trágyagiliszta. A felszerelésem nagyon egyszerű, 4,40-es telematch hozzávaló orsóval, 1,75 g-os Tubertini fémszáras úszó sörétekkel súlyozva 16-os főzsinóron 12-es előkével. A horog pedig 14-es. Kell ez a felszerelés a sok akadó és a nehéz terep miatti kicsit erőszakosabb fárasztás okán. Ez a kép fogad érkezéskor Odaérkezéskor gyönyörű nyugodt víz fogad, a felszínen gyűrűznek a kishalak, él a patak. Azonnal beszórom a már előre bekevert etetőagyagot, mert kell egy kis idő, amíg megnyugszanak a "kedélyek" a csobogás után. Az első néhány bedobásra jön azért a gilisztára is néhány küsz és apróbb bodorka, de megszokott dolog, hogy először mindig a kisebbek mennek rá a kajára közvetlenül. A nagyobb példányok általában az etetéstől lejjebb tartózkodnak. Pár perc múlva beköszön az első kárász. Na, nem nagy, úgy jó tenyeres, de ez már ígéretes szórakozásnak indul. Aztán viszont láss csodát, egyre-másra jönnek a "karcsik" és az egyedsúly is növekszik.Még egy kis tavaszi dévér is horogra akad, ami ritka vendég itt. Meglepetés dévér Sütés nélkül nem is az igazi Nagyon finom!!!! Amikor egy kicsit ritkul a kapás, beszórom a maradék anyagot és jöhet most már a horgászok ebédje is. Természetesen egy kis szalonnasütés, hiszen itt a szabadban ez dukál. Miután tele a has tovább próbálkozom, de az etetésen csak néhány halat fogok egyelőre és azok is megint kisebbek. Jó búvóhely az ágak alatt Megpróbálom hát közelebb a bedőlt fákhoz, és azonnal van is kapás közvetlenül a fa alatt. Kb. 40 dekás kárász, gyönyörű egészséges. Szóval bent lapulnak a fában. Úsztatgatok és fogok is néhányat, de piszkálja a fantáziámat a bedőlt ág mögötti terület, ahol teljesen áll a víz. A patak közvetlenül az országhatáron folyik a túlpart már osztrák terület, a magyar oldalról meghorgászni csak úgy lehet, hogy a halat a meglepetés erejével áthúzom a faág feletti pár centis vízen és az előttem lévő szabad területen fárasztom ki. A túlparti keresztbe dőlt ág mögött lapultak No gyerünk, próba szerencse, legfeljebb a szerelésem vagy néhány horgom bánja az akciót. Bedobok a belógó ágak miatt óvatos lendítéssel és azonnal kapásom is van. Megemelem, ahogy terveztem és sikerül is átbillentenem az ág felett, ahol magához térve az ijedtségből vad védekezésbe kezd. Kifárasztom és kézzel veszem ki, veri a fél kilót. Itt a patakon csodálatos méretű hal. Túljártam az eszén Ezután váltakozó szerencsével folyik a küzdelem, van, hogy én nyerek, van, hogy nem. Nincs szakadás de egy-egy kárász lefordul a horogról. Nagyon jó szórakozás, de lassan abbahagyom, nem akarván a jó magyaros horgászbetegségbe esni, miszerint addig fogom a halat, amíg van benne. A megfogott mennyiség úgyis a megengedett határán mozog. Összepakolok és nézem még egy darabig a környéket. Hálás vagyok a természetnek ezért a nagyszerű tél végi horgászatért. Remélem kegyes lesz hozzám a patak az elkövetkező időkben is. Csodás tél végi zsákmány
Írta: Takács Péter / Tépeti / Fotó: Tépeti ill. Takács Zoltán |
||||
 |
||||
