Magyarországon ma közel 1000 kisebb-nagyobb bányató található, a kavicsbánya tavak száma az utóbbi évtizedekben - az építőipar kavics-szükségletének arányában - rohamosan emelkedett. A bányászat befejezése utáni állapotok rendezéséről, a közelmúltban megjelent 239/2000. (XII.23.) Kormány rendelet szól. E rendelet lényege, hogy a bányatavak fenntartását, hasznosítását az illetékes vízügyi hatóság által kiadott vízjogi üzemeltetési engedélyhez köti. Amennyiben a bányató tervezett hasznosítása a vízkészletének a minőségét igénybe veszi (pl. horgászat, vízi sport, vízparti üdülés.) a vízhasználatok vízjogi engedélyének megadásánál alapvető szempont a tó terhelhetősége, a víz természetes öntisztuló képességének megőrzése.
A kavicsbánya tavak vízminőségi adottságait kezdetben alapvetően a felszínre kerülő talajvíz sajátosságai határozzák meg. A bányatavak vízének cserélődése igen lassú, csak a párolgási veszteséget kompenzálja bizonyos mértékig a talajvízből történő utánpótlódás. Így a tó tulajdonképpen egy zárt egységnek tekinthető, az egyszer a vízébe bekerülő szennyező anyag igen sokáig (a lebomlásig) benne marad. A tó vízének és a környező talajvízkészletnek a szoros kapcsolata miatt a kavicsbánya tavak vízébe kerülő szennyező anyag elszennyezheti a talajvizet és fordítva, a talajvíz (pl. kutak) szennyezése megjelenhet a közeli kavicsbánya tó vízében is.
A tó természetes eutrofizálódásának, "elöregedésének" lassú ütemét az emberi tevékenységek, a közvetve vagy közvetlenül a vízbe kerülő szennyező anyagok, növényi tápanyagok jelentős mértékben felgyorsíthatják. A talajvízzel, csapadékkal bekerülő, bemosódó növényi tápanyagok (N és P vegyületek) az algák vagy egyes hínárfajok túlszaporodását idézhetik elő, nagyban rontva ezzel a tó horgászati, üdülési, strandolási célú hasznosíthatóságát. A hínár túlburjánzása mellett gyakran megfigyelhető a víz fenekét helyenként teljesen benövő vastag, fonalas kék- és zöldalgákból kialakuló gyepszerű bevonat, amely időnként a maga által termelt gázok hatására a felszínre emelkedik, ahol gusztustalan kocsonyás csomókban, lemezekben sodródik tovább.
Kavicsbánya tavakon horgászati célú halgazdálkodást eredményesen csak úgy lehet folytatni, ha maximálisan figyelembe vesszük a fent jelzett speciális vízminőségi, hidrobiológiai adottságokat, tényezőket.
A kavicsbánya tavak sikeres, eredményes utóhasznosításának egyik alapfeltétele a megfelelő vízminőség, ami hosszabb távon csak kellően szigorú vízminőség-védelmi intézkedések előírásával, betartatásával biztosítható. A szükséges intézkedések egy része kavicsbánya tavanként, hasznosítási formánként változhat, másrészük minden kavicsbánya tó esetében általános érvényűnek tekinthető. Ilyenek például:
? A tó "vízgyűjtő" területének védelme
? A mezőgazdasági tevékenység (műtrágya és növényvédőszer felhasználás) korlátozása
? A tó körbeépítésének tilalma
? A szennyvízkezelés és elhelyezés biztonságos megoldása (csatornázás),
? A meglévő szikkasztók, emésztőgödrök felszámolása
? Minél hosszabb beépítetlen partszakaszok biztosítása
? Parkosítás, erdősítés, a tófenék feliszapolódásának megakadályozása
? Szükség szerinti újrakotrás
? Illegális szemétlerakás, szennyvízleürítés megakadályozása
? Az intenzív hasznosítási formák korlátozása (beleértve a tavat látogatók létszámának szabályozását, az intenzív haltelepítés, horgásztatás tilalmát).
Forrás: /TYAHUN,2004/
Szerkesztette: Takács Péter /Tépeti/