Egy kis tél végi nosztalgia II. rész

Az előző írásban a téli barangolások kapcsán már megemlítettük a Csörnöc patakot. A kis vízfolyás valamivel Körmend fölött ered és hosszú kilométerek megtétele után Herpenyőként ömlik a Rábába. A legtöbb horgásznak, ha a Csörnöc szóba kerül, mindjárt a 86 - os úton átívelő közúti híd alatti, tóvá kiszélesedő rész jut az eszébe.

Ez a régen halban nagyon gazdag rész a legismertebb a körmendi és környékbeli horgászok számára.

                        

                                    A 86 - os út hídja felett.....

                        

                                            ........ és alatt

Talán azért is ismert ez a rész, mert könnyen megközelíthető és a partja jól horgászható. Sajnos ez a könnyen megközelíthetőség nem minden szempontból előny, ugyanis sokan illegális szemétlerakónak nézik a környéket. Számomra külön is elkeserítő, hogy az idelátogató horgászok is - tisztelet a kivételnek - rengeteg szemetet hagynak a parton, nem beszélve az autókból a híd korlátján átdobált mindenféle hulladékról.

                         

                                     Egy délután " termése "

A látvány sajnos néha elkeserítő, annak ellenére, hogy az egyesület vezetősége igyekszik rendszeresen eltakarítani innen is a szemetet. Jobban járnak azok a részek, amelyek távolabb esnek az utaktól, bár az árvizek során az ott eldobált hulladék - főleg a műanyag termékek - mindenhová elsodródnak.

                        

                             Ez a palack is jókora utat megtett

De térjünk vissza eredeti célunkhoz a horgászathoz, ami azért jóval vidámabb téma. A 86 - os úttól lefelé, folyásirányban elindulva a kiszélesedés után sokáig csak nagyon sekély, pecázásra alkalmatlan vizet találunk. Azután viszont a folyás lelassul és egyre több, kisebb nagyobb " kutyor " tárul a cserkésző horgász szeme elé, váltakozva az alacsony vízű felgyorsuló szakaszokkal.

                        

                                    Egy mély vízű " kutyor "

Jellemző halak a bodorka,  sügér, vörösszárnyú keszeg és a domolykó. A sűrű növényzet még télen is rendkívül nehézzé teszi a horgászatot, ezért nem kell túl hosszú bot. Viszont nem árt óvatosnak lenni, mert előfordulhat, hogy csuka rabol rá a békés halaknak felkínált gilisztára vagy csontkukacra.

                        

                                         Csontira kapott

                        

                                           Csodás színek

                         

                                  Ő a gilisztára éhezett meg

Sajnos mikor ezek a felvételek készültek egy nagyon erős melegfront érvényesült, ami esőt vagy havat  ugyan nem hozott, de a halak kapókedvét minimálisra csökkentette. Így a várt nagyobb fogás elmaradt, de hal hiányában is kárpótolja a barangoló horgászt a természet szépsége.

                          

                                        Ígéretes szakasz....

                        

                                      .... mini vízeséssel.

Jó pár kilométer megtétele után hal ide vagy oda, a horgászon mindenképpen erőt vesz a jóleső fáradtság a friss levegőn eltöltött percek után.

                         

                                      Az utolsó jelentkező

 A patakparti túrákra persze csak azok szánják rá magukat, akik el tudnak szakadni közúti járműveiktől, mert ezekre a helyekre bejutni bizony csak gyalogszerrel lehet és érdemes. Hiszen ha óvatosan járunk, akkor láthatjuk a parton legelésző szarvascsordát vagy a vízben játszadozó vidrákat, a felszín alatt prédára leső csukát és domolykót. 

                               

                                      Szép az ilyen környék     

Befejezésül ajánlom minden természetszerető horgásztársamnak az ilyen patakpari horgászatokat. Egypár kellemes vízparton eltöltött óra után az   otthoni pihenés is jobban esik. Aztán ha még halat is fogunk........

 

                                                           Írta: Takács Péter /Tépeti/   

                                                           Fotó: Tépeti